Elmúlt évtizedben rengeteget fejlődtünk. Megnéztem csomó korábbi hozzászólásomat, és hát... igen, ezeket ott így most nem írtam volna le, még ha több tekintetben igazam is volt, mint például AD1862 D/A chip alkalmazása. Azt is látom, hogy gyakorlatilag már nem tudom hová fejleszteni D/A konverteremet, mert elértem azt a szintet, ahol IMD, glitch, nagyfrekvenciás szemetek vannak, gyakorlatilag nem lesz már jobb a hang, legalábbis sokkal, csak grízesebb. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy 2026-ig tart azt a szintet elérni, amit keresek. Minimális fejlesztések még lesznek a korábbi projekteknél is, mint pl. aktív hangsugárzómban néhány hibajavítás, és alkatrészcsere, esetleg átalakítom passzívra, majd eldöntöm, de hatalmas javulásokra már nem számítok, nem is lehet, kiállításon sem hallottam jobbat.
Ugye sok elektronikus zenét hallgatok, régebbi elektronikus zenéket. Némelyiknek olyan térleképzése van, mintha eddigi 2D-s filmet újranézném a moziban 3D-ben. Mindenféle csúsztatás nélkül írom le ezt. Most már nem az a lényeg, hogy lehetne még ettől is sokkal jobbat építeni... mert nem lehet, hanem tartani kell sokáig ezt a minőséget. Most érthető, jobb THD értékeket mértem attól, ami a D/A konverter adatlapján szerepelt, mert jól megszűrtem például a chip NR1 kivezetését, azt hittem, jó lesz ez. Aztán idővel kiderült, hogy nem, mert egyik panelben kezdtek meghibásodni a chipek, és elsőre nem igazán értettem, hogy miért. Most egy panelről van szó, de teljesen biztos, hogy idővel a többinél is ugyanez történt volna. Tehát olyanná változtattam az NR1 kivezetését, amit az adatlap leírt, és olyan THD értékek is születtek, amik az adatlapon vannak. Minden mérés fent van, látható, még szerencse, hogy hangminőségileg nem lett rosszabb, sőt az is lehet, hogy így jobb.
Továbbra is fontos a multibites D/A konverternél a lezáróellenállás, és a hozzákapcsolódó szűrőkondenzátor, ami RC szűrőt alkot. Lezáróellenállás 2 ohm, szűrőkondenzátor 800nF. És nagyon jól van ez így, erre szükség van.
2 ohmos lezáró ellenállással négyszeresen jól járunk. Lezárja gyakorlatilag majdnem ideálisan az áramkimenetes multibites D/A konverter kimenetét, lezárja megfelelően az erősítő bemenetét, amivel így kevesebb zajt erősítünk, nincs feltétlenül szükség drága ellenállásra, ha egyszer jó az olcsó Yageo is (teszteléssel, meghallgatással lehet ezt eldönteni nyilván), és megfelelő értékben is találunk hozzá passzoló kondenzátort az RC szűrőhöz. "Cserébe" viszont az I/V erősítőt kell jól megcsinálni, ahol elkerülhetetlenné válik a visszacsatolásban a Z-Foil ellenállás, a 2SD786 féle tranzisztor, a Panasonic FR kondenzátor, EPCOS MKT, na és a magas tápfeszültség is, ami javítja a THD-t. De ez így legalább jó, nincs szükség sem aktív I/V konverterre, ami erősítené a nagyfrekvenciás szemetet, és trafóra sincs semmi szükség, ami tudjuk, hogy nem ideális elem.
És van még egy fontos dolog... azt tudjuk, hogy ideálisan a 16 bitet is nehéz elérni a zenelejátszásnál. 24 bit is csak azért lett 24 bit, hogy legyen valamennyi ugrás. Mégis, már 32 bites D/A konverterek vannak. Van-e egyáltalán értelme a 32 bitnek?
Van. Csak nem úgy, ahogy azt gondoljuk. Jelfeldolgozáshoz, digitális zeneszerkesztéshez, DSP-hez, keveréshez igenis szükség van a 32 bitre, egyébként meg nincs. Tehát egy 32 bites D/A konverter nem fog 32 bitesen szólni, ezt már most ki lehet jelenteni. 21 bitet sem kell annyira erőltetni, mert konkrétan felesleges, de ha lesz ilyen eszköz, megnézem, hogy szól. Plusz eszközöket most nem viszek be a rendszerbe, mert mint tudjuk... a túlbonyolítással nem járunk általában jól, és akkor megint ott leszünk, hogy már nem tudjuk tartani az eddigi megszokott minőséget.
